Absztrakt a fotózásban

2009.12.03

Ezen az estén Bóka Attila (Morten) látogatott hozzánk. Meghívásával az volt a cél, hogy megismerkedjünk egy olyan fotós gondolataival, aki annak ellenére, hogy csak két-három éve készít komolyabban képeket, mégis országos, sőt nemzetközi ismertségre tett szert.

Az est első részében az előzményekről beszélt, hosszú filmnézésekről, amerikai videós és filmes tapasztalatokról, melyek segítették őt abban, hogy itthon saját stúdiót kialakítva dolgozzon neves megrendelőkkel. A filmezés, videózás után a fotózást egy családi kirándulás apropóján kezdte el, képeit a fotozz.hu képmegosztó oldalra feltöltve publikálta. Az itteni közösségtől kapott elismerések megerősítették abban a hitében, hogy látásmódjára, stílusára igény van. Belépett az Ágens Fényfestő Egyletbe, ahol barátaival együtt nevezett a MAFOSZ szalonra, szép együttes és egyéni sikereket elérve. Nemzetközi pályázatokon is elindult, amelyeken szintén kiállították már több fotóját.

Az, ami megkülönbözteti az átlagtól, hogy fotóit kezdettől piacra szeretné vinni, amire megtette az első lépéseket. Megkereste a hazai (kevés) fotógalériákat képeivel, akik fogadták e fotókat és kiállításon mutathatta be kollekcióját. Nemzetközi útjain felkereste alkotásaival a helyi galériákat, ahol nagyon nyitottan és érdeklődve fogadták, képeit megtekintve szerződési lehetőséget biztosítottak számára és lehetőséget adtak kreatív munkák elvégzésére.

Az első rész zárásaként képeit vetítette le zenei kíséret mellett. Fotóira a szokatlan nézőpont,  a furcsa, minimalista eszközhasználat, a meglepő kompozíciók és a színek gyakori módosítása a jellemző.

Az előadás második részében a feltett kérdésekre  válaszolva beszélt a technikai feltételek fontosságáról. Szerinte a technika, az alkalmazott hardver lényegtelen, csak a gondolat számít, az, hogy a fotó hasson a nézőre. Idézte Lucien Hervé mondását: „A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt, nem elég, ha csak emlékeztetőül szolgál.” A képek utófeldolgozása is ennek a célnak van alárendelve, minden megengedett a végeredmény hatásossága érdekében.

Fotóit nem tervezi meg, teljes mértékben az ösztöneire hagyatkozik, nem igazán tud gép nélkül elindulni valahová. Fontosnak tartja a közös fotózásokat, melyeket itthon és külföldön  szokott szervezni, ezek az alkalmak inspirálóak számára. Most barátjával együtt egy közösségi házat kezdett el működtetni, amit fotósok számára álmodott meg bemutatókkal, kiállítási lehetőséggel, programokkal, büfével. Reméli, hogy mi is meglátogatjuk ezt a házat és meg tudja mutatni a rendelkezésreálló lehetőségeket.

Lejegyezte: Füleki László