Mint a férfiak általában, én is műszaki beállítottságű/érdeklődésű ember vagyok. Gyerekkorom óta érdekelt minden, ami technikai dolog, kezdve a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig. Nagyjából három(2005) éve kezdett el komolyabban érdekelni a fotózás, mint olyan. Előtte is csodáltam édesapám pár jobban sikerült képét, amit a Smena 8-assal készített, fekete-fehérben még anno, fiatal korában. Elkezdtem könyveket beszerezni, olvasgatni a témában, tanulni az alapokat. Akkor sajnos még nem engedhettem meg magamnak egy komolyabb fényképezőgép megvételét (sőt, leginkább semmilyenét), viszont szert tettem egy jobb minőségű kamerával ellátott mobiltelefonra. Sony Ericsson, 2MP-es, autófókuszos, "vakus" készülék, egy kisebb tudású Cybershot fényképezőgép tulajdonságaival ellátva.
Ez indított el az azóta oly kedvessé vált hobbim útján, ezzel készítettem első kb 3000 fotómat. Hamar rájöttem, hogy hiába tud viszonylag sokat, egyre kevésbé elégíti ki az igényeimet és az addigra megszerzett csekély tudásomat. Idén nyárra sikerült anyagilag annyira összekapni magamat, hogy vehettem egy DSLR gépet, méghozzá egy Nikon D40-et, két objektívvel. Nikkor 18-55 kitobi és egy Nikkor 55-200 teleobjektív. Hozzá cirkulár-polárszűrő, Sigma EF530 DG külső vaku, állvány. Ezidáig. Ez a felszerelés már bőven elégnek bizonyult eddigi tudásomhoz. Sőt! Van mit tanulni vele bőven. Augusztus eleje óta több, mint 5000 képet készítettem vele, kezdem megszokni, kiismerni a képességeit, határait, de messze még az idő, amikor kijelenthetem, hogy már ez is kevés. Szándékomban áll további kiegészítőket (főleg objektíveket) vásárolni hozzá, ahogy majd sikerül. Addig is gyakorolok bőszen, keresem a témát, mostanában egyre többször veszem észre magamon, hogy "fotós szemmel" nézem a körülöttem lévő világot. Egyelőre úgy érzem nincs kialakult stílusom, sokminden érdekel, sokmindent fotózok, a természetképtől kezdve a portrékon át a makróig és vissza. Amit biztosan tudok, szeretem a különleges, nem hétköznapi látásmódot, s megpróbálok minél több ilyen képet készíteni, amik gondolkodásra késztetik a nézőt. Ami megfogott a fotózásban az az, hogy viszonylag egyszerű alkotási forma, mégis kellő szakértelmet és kreativitást igényel, hogy valóban fotózásnak hívjuk, ne csak kattintgatásnak. Mivel alapvetően van művészi vénám (gitározom is, néha verseket írok, ritkán rajzolok is), úgy érzem a fotográfiában ki tudok teljesedni annyira, amennyire szeretnék. És valahol mégsem, ezért kell, hogy minél többet tanuljak, akár könyvek árán, akár másoktól, akár önmagamtól.
Ezt várom a fotókör tevékenységétől is, hogy a nálam tapasztaltabb, profibb kollégák véleményei, tanácsai, ötletei által tovább fejlődhessek, s hogy letisztuljon a stílus, ami igazán én vagyok.
