
A riportfotózás
2009. június 11.
A 2009-es év utolsó nyár előtti előadásnapján H. Szabó Sándor, az MTI riportfotósa volt a vendégünk. Az idő nem igazán kedvezett nekünk, mert hatalmas eső zúdult le fél hattól a városra, de mégis számos érdeklődő volt kíváncsi világrekorder fotósunkra. Ugyanis, aki nem tudná, a fotóriporterek között ő repülte a legtöbb órát a világon (hitelesített Guiness rekord!).
Bevezetőjéből megtudhattuk, hogy már a középkorban ismert volt a képsorozat a vallásos témájú festészetben, hiszen ma is szinte minden (katolikus) templomban láthatunk stációkat, Jézus keresztre feszítésének történetét.
Azóta változatlan a kiindulási pont: egy esemény elmesélése szubjektív benyomások alapján. A fényképezésben meghatározta a technikai lehetőségeket a hordozóanyag: az üveg, celluloid, memóriakártya és a nyomda technika, ami a XIX. század végére létrehozta a képes újságokat, melyek karnyújtási távolságra közel hozták az emberekhez közelebbi vagy távolabbi környezetünk, távoli világok hangulatát. Azóta mindig vannak olyan újságok, amelyek a képi információt legalább olyan fontosnak tartják, mint a szövegest. Ezek az igények termelték ki a fotoriportereket.
A kis történeti bevezetés után mesélt az előkészítés fontosságáról (mit akarok fotózni, mi az esemény, kik vesznek részt benne, mi a folyamata stb.), munkamódszeréről (térben mozgás, távolból közelíteni a részletek felé, jellemző részletek, hangulat ábrázolása), és a feladatok változatosságról (a sorozat képei önállóan is kiajánlhatók legyenek a lapstruktúrának megfelelően).
Beszámolt technikai felszereléséről, amit a munkahely magas színvonalon biztosít, de ez önmagában nem jelent semmit. Elmondása szerint: „Nem az optika vagy a gép a lényeg. A meglévő felszereléssel kell kihozni a legjobbat! Egy fotósnak kell lenni önbizalmának, hogy ő fogja megcsinálni azt a fotót, amit a többiek nem! Mindig magabiztosnak kell lenni, az ember tudja, hogy mit akar megcsinálni!”
A légifotózással kapcsolatban megosztotta velünk tapasztalatait technikai oldalról, bepillantást nyerhettünk a rendszerváltás előtti idők hivatalos fényképezésébe is. Beszélt sajátos rázásmentesítő módszeréről (zsiroszkóp :), a fotók útjáról a fényképezéstől az MTI szerkesztőségbe való eljuttatásig, számos képsorozaton keresztül a „téma megfogásáról”. Több kérdés is elhangzott a beszámolója közben, ezek kapcsán esett szó a fotók felhasználásáról, személyiségi jogokról, a munkaidő és magántevékenység elválaszthatóságáról, a témák felhajtásáról, a képek manipulálhatóságáról.
Felhívta figyelmünket arra, hogy bárki küldhet be képet az MTI-nek, amiért honoráriumot is fizetnek megjelenés esetén.
Előadása végén megköszönte a lehetőséget, hogy egy olyan amatőr fotókörben mondhatta el, amilyenben ő is valamikor elkezdte a fotózást, és reméli, hogy fel tudta kelteni az érdeklődést a műfaj iránt.
A programhoz kapcsolódva hirdettük meg nyári pályázati témánkat: Eseményfotózás képsorozatban. Az ezzel kapcsolatos részleteket külön levélben küldjük el minden tag és érdeklődő számára.
Gyöngyös, 2009. június 11.
Lejegyezte :
Füleki László
Szempont Fotókör












